Sokszor, amikor meghalljuk a nyelvlökéses nyelés kifejezést, a ‘nyelés’ szó miatt arra gondolhatunk, hogy: „Jó, jó, gond van a nyelésemmel. Akkor megtanulok szabályosan nyelni, nem nyomom a fogaimhoz a nyelvem, és kész is!”
Bárcsak ilyen egyszerű lenne!
A nyelvlökéses nyelés (vagy szakmaibb nevén: orofaciális myofunkcionális diszfunkció) nem csupán a nyelés folyamatára vonatkozik: ha a nyelvünk nem jól helyezkedik el nyugalmi helyzetben (azaz pl. most, amikor olvasod ezt a posztot és nem mozog a nyelved), ez a nem megfelelő nyelvpozíció hatással van 
az arcizmok és az ajakizmok működésére, a nyelvizmok tónusára, a fogaink elhelyezkedésére, az állcsontokra, a szájpadunk alakjára, a légzésünkre.
Gondolj csak bele, hogy ha a nap nagy részében a nyelvedet a fogaidhoz támasztod, vagy az ajkaidat nem tartod zárva, esetleg a felső fogaidat az alsó ajkadon pihenteted, mennyire más erők és izmok dolgoznak majd az arcodon és a szádban.
Ha ezen változtatni szeretnénk, nem elég csak a nyelés folyamatára koncentrálni, hiszen ha az alapok nem megfelelőek, úgy a nyelés szabályos végrehajtása is problémás lehet.
A nyelvlökéses nyelés csecsemőkorban természetes, hiszen az anyamellről vagy cumisüvegből történő tápláláshoz ez a technika elengedhetetlen. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek nyelve -a felső fogsor mögötti terület helyett- a fogakhoz vagy a fogak közé nyomódik. Ahogy erősödik az izomzat, fejlődik az idegrendszer, legkésőbb 4-5 éves korra ez a nyelvlökés megszűnik, és a nyelv munkája szabályosabbá válik.
De miért nem jó, ha „nyelvlökő” marad valaki? Olyan nagy probléma ez?
Ha a nyelvlökéses nyelést meg akarjuk érteni, kiindulási pont, hogy ideális esetben, amikor a nyelvünk pihen vagy elindítja a nyelést:
👅a nyelv hegye a felső fogak mögött (a fogakhoz nem érve) támaszkodik,
👅a nyelv teste pedig a szájpadhoz nyomódik.
Ez a pozíció azért fontos, mert ebben a helyzetben a nyelv 0-24 órában egyrészt „tartja” a szájpadot, formálja azt, valamint a felső fogívet is alakítja. Így nem lesz szűk vagy előreugró a felső állkapocs, a fogsorunk is szépen zár majd, és nem alakul ki rés sem az első metszőfogaknál, sem oldalt.
Nyelvlökéses nyelés esetében a nyelv szabálytalan munkáját az arc, az állkapocs, az ajkak (sőt, akár testünk egyes) izmai is kompenzálják.
Ezt úgy tudod elképzelni, hogy ha a nyelved (csak egy kicsit is) előre vagy oldalra csúszik, akkor nem tud megfelelő zárat létrehozni, így könnyen kifolyna minden a szádból. Emiatt az ajkaid vagy az arcod egyes izmai egyből reagálnak, aktivizálódnak, hogy a nyálat/folyadékot/falatot le tudd nyelni. Ez a folyamat naponta akár 1000-1500 alkalommal is megismétlődik, így teljesen természetessé (és szinte észrevétlenné) válhat a nem megfelelő funkció saját magunk számára.
Ha tartósan fennáll a nem megfelelő nyelvhelyzet és nyelésfunkció, úgy a fogaid is alkalmazkodnak ehhez, így sok esetben (pl. nyitott harapás vagy túlharapás kapcsán) már első látásra is gyanakodni kezd a fogorvos vagy logopédus a nem megfelelő működésre.
Amennyiben naponta sok száz alkalommal ezzel a technikával nyelsz, akkor mindez nagyon nagy hatással lesz a fogazatodra, az arcizmaidra, az állkapocs ideális működésére, sőt a beszédhangjaidra is.
Szerencsére a szabályos nyelvhelyzet és nyelés elsajátítása nem lehetetlen még felnőttkorban sem! Ha fogszabályozásra készülsz, vagy felmerült benned a gyanú, érdemes logopédus segítségét kérni!