A túrázásban van valami izgalmas: felfedezhetsz új tájakat, kikapcsolódhatsz, eltávolodhatsz a mindennapoktól, mozogsz egy jót, és ha eljutottál a célba, érezheted az örömet, a jóleső fáradtságot és az elégedettséget: „Igen, sikerült!”
Hallottatok már a Kéktúráról?
Sokakat elrettent az OKT (Országos Kéktúra) 1172 km-es hossza, a 152 pecsét összegyűjtése, így arra gondoltam, hogy készítek egy nyomtatható pecsét-és élménygyűjtőt (amit akár be tudtok ragasztani egy füzetbe vagy lefűzhetitek), ami az adott kirándulás legfontosabb mozzanatait foglalja össze. Minden négyzetbe tudtok írni, rajzolni vagy pecsételni, így a nap végén teljes sikerélményben lehet részetek! 🥰
Kisgyermek(ek)kel egy kirándulás megszervezése és folyamata már kicsit kalandosabb tud lenni: a bepakolás, az esetleges váratlan helyzetekre tervezés, a motiválás, az elindulás, a „Mikor érünk már oda? / „Fáradt vagyok!” / „Mennyit kell még menni?” mantrákra reagálás bizony kihívások elé állítja a szülőket.
Az utóbbi években már három gyermekkel (2-4-6 évesek) járjuk a kéket, így sokszor kérdezik szülők, barátok, hogy miként lehet rávenni a gyermeket (vagy a családot) egy-egy kirándulásra, hogyan tudják lesétálni az 5-10 (vagy több) km-t, hogyan lehet a kirándulás közbeni mélypontokon átlendülni?
Lássuk!
1.) Tervezz először kicsiben! A Kéktúra (kektura.hu) oldalán minden szakasz elérhető, így kedvetekre kiválaszthattok olyan részeket, amelyek kisebb szintkülönbséget vagy rövidebb útvonalat mutatnak.
2.) A gyerekek elképesztő energiabombák! Gondolj csak egy-egy játszótéri kiruccanásra, vagy nyári medencés pancsolásra. A túrákat sokszor jobban bírják, mint mi felnőttek.
3.) Minden alkalommal lesznek mélypontok. Főleg a monoton részeken, a gyerekek hajlamosak (főként) fejben elfáradni, így ilyenkor érdemes egy-egy pihenőt, pikniket beiktatni vagy elővenni egy olyan beszélgetős témát, ami mostanában nagyon foglalkoztatja őket. Ez lehet akár a kedvenc játék, egy ovis helyzet, egy élmény, egy közelgő szülinapi zsúr….Ezekben a helyzetekben a gyermek érzi, hogy a figyelem csak rá irányul, nincs közben pittyegő telefon vagy egyéb teendő, így nagyon jó beszélgetések születhetnek!
4.) A gyerekek nagyon szeretik, ha van egy komoly feladatuk: figyelni a jelzéseket, vinni a pecsételő füzetet vagy az útravaló nasit (vagy „csúcs-csokit*”).
5.) A kirándulás közben pedig nagyon sok játékot játszhatunk: szókereső (pl. csak A-val, csak S-vel kezdődő szavakat gyűjtünk), szólánc, barkochba, mondatbővítés (egy-egy szóval bővítjük az alap mondatot), mondókázás.
6.) Piknikezzetek! Vigyetek gyümölcsöt, zöldségeket, szendvicset, nasit, adjatok időt a közös étkezésnek. Élvezzétek a kis pihenőt, beszéljétek meg, hogy még mekkora szakaszt kell megtenni, dicsérjétek meg a gyerekeket, hogy ennyire ügyesek!
7.) A pecsételés! Az OKT egyik motiváló eleme az indulási- és célhelyen levő pecsét. (Sokszor még köztes helyeken, pl. kilátókban is van pecsételő pont.) A túrázók ezt a hivatalos füzetben gyűjtik, viszont készítettem egy olyan nyomtatható lapot, amelyet el tudtok vinni egy-egy kirándulásra. Ebbe nem csupán a pecséteket tudjátok belenyomni, hanem az élményeket is összegezni lehet. (Plusz tipp: a pecsételéshez érdemes vinni bélyegzőpárnát!)
8.) Élvezzétek a közös időt! Nem kell sietni, ez nem verseny!
Csak bátorítani tudlak, hogy vágjatok bele!
Keressétek a Kéket!
*csúcs-csoki: az a finom nassolnivaló, amit csak akkor bonthatsz ki, ha felértél a csúcsra, azaz egy nehéz, küzdelmes szakaszon vagy túl.